Hogy jó könyvtárlátogató vagyok-e, azt nem tudnám megmondani. Talán a könyvtárosok tudnák, de hogy ők örülnek, hogy vannak még papírfalók vagy pont őket eszi a franc, mert most is épp 10 könyvvel vagyok elmaradva.. - no, ezt sem tudom. Azt viszont tudom, hogy mindig van néhány könyv, amiről lelkesen tudok beszélni, szeretem a könyvtárak illatát és katonásan bírom amikor a bal "hosszú hüvelykujjtávolító izmom" begörcsöl miközben fél kézzel egyensúlyozok pár száz oldalt a már kihült víz fölött.
Röviden ennyi lenne. A hosszabb pedig most kezdődik, ugyanis most tört rám a frász, hogy majd az unokáim nem fogják tudni, hogy tata mit olvasott, és ez baj lenne. Ezért fogom ide leírni néhány könyves (meg pédéeffes) élményem. Az unokák miatt.
Általában a világ megváltásával hozható kapcsolatba a legtöbb tervem, ez azonban kivétel, itt tényleg csak az unokákról van szó, semmi távolabbi cél nem lebeg előttem.
