Ötödször futok neki ennek a bejegyzésnek, az előző négy próbálkozásban pedig túl sűrűn fordultak elő az ún. "nagy szavak" - nem igazán szeretem őket. Elfáradtam. (nem, nem tudom megírni ezt nagy szavak nélkül, íme:) Ha pedig "van Isten" és szabad tőle bármit is kérni, úgy gondolom az talán csak az erő lehet a mindennapjainkhoz.
Ma a villamoson hazafelé zötykölődve elhatároztam, hogy írok magamnak egy fohászt, afféle erő-kutat. Nem emlékszem, hogy valaha is éreztem volna késztetést, hogy l'art pour l'art írjak, de a saját ima ötlete már régen motoszkál a kobakomban. Sosem írtam meg, mert attól tartottam, hogy nem tudnám kellőképpen papírra vetni, csak egy satnya árnyéka lenne az eredeti gondolatnak, azzal pedig nem akartam szembesíteni magam.
Aztán kaptam valamit, ami azt hiszem leggyakrabban férjes asszonyok körleveleiben fordul elő szívet repesztő stock fényképekkel körbefonva, Chopin muzsikával a háttérben. Nekem is szokott folyni a könnyem, amikor anyukám megnyit egy-egy ilyet.. (valószínűleg elkalandoztam; mindegy, mostmár hatodszor nem fogom újraírni)
Úgy érzem Exupéry imája a sértetlen formája annak a gondolatsornak, ami bennem is megfogalmazódott. Érdemes lenne minden reggel fennhangon elolvasni. Főleg most, Advent alatt.
Uram! Nem csodákért és látomásokért
fohászkodom, csak erőt kérek a
hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé,
hogy a napok sokféleségében és
forgatagában időben rögzítsem
a számomra fontos felismeréseket
és tapasztalatokat.
Segíts engem a helyes időbeosztásban.
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok
fontossági sorrendjének, elsőrangú vagy
csupán másodrangú fontossága
megítéléséhez.
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és a
mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak
az életen, de értelmesen osszam be
napjaimat, észleljem a váratlan
örömöket és magaslatokat.
Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy
az életben minden simán kell,
hogy menjen. Ajándékozz meg azzal a
józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések
az élet magától adódó ráadásai,
amelyek révén növekedünk és érlelődünk.
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt,
akinek van elegendő bátorsága és
szeretete az igazság kimondásához.
Az igazságot az ember nem magának
mondja meg, azt mások mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma éppen
Úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek segíts, hogy tudjak várni.
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk
Van a barátságra. Add, hogy az élet legszebb,
legnehezebb, legkockázatosabb és
legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk.
Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a
kellő pillanatban és a megfelelő helyen
szavakkal vagy szavak nélkül egy kis
jóságot közvetíthessek.
Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől.
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt,
amire szükségem van.
Uram! Taníts meg a kis lépések művészetére!
Ámen(Antoine de Saint Exupéry: Ima)